Lisszabon

"Lisszabon az Óceán felé tekint, önmagának szép és nem kérkedik ezzel. Talán így vált   Európa legszebb városává azok számára, akik mégis megismerték Őt."

Lisszabon lakossága 550.000 fő, de "Nagy Lisszabont" tekintve ( így nevezik a portugálok a környző településekkel együtt a fővárost )  a lakosság száma eléri a 2.5 millió főt. A város rendkívüli báját többek között nagy kiterjedésű, domborzatilag és építészetileg egységes, mégis változatos belvárosának köszönheti. Az 1755-ös fölrengés után egyedül épen maradt Alfama negyed valójában egy kis falu a város közepén, apró terecskékkel és parkokkal, girbe-gurba macskaköves sikátorokkal, ahol az idős nénik nyugodtan beszélgetnek, az öreg bácsik gondtalanul kártyáznak a park egyik asztalánál, és az idő síkja elveszíti jelentőségét. A gyönyörű panorámáról nem is beszélve, ami lépten nyomon elénk tárul a meredek utcákon sétálva. Aztán ott van az Alfama negyed tövében fekvő Baixa (alacsony) negyed elegáns, tipikus fehér-fekete macskaköves utcáival melyek az Alfama negyeddel ellentétben mértani pontossággal vannak kialakítva. Alighogy végigsétáltunk ezeken az utcákon, elegáns tereken máris mászhatjuk meg a következő dombot a legalább olyan elegáns Chiado negyeden keresztül a bohém és mozgalmas Barrio Alto (magas negyed) negyedig. Itt működik a legtöbb szórakozóhely és bár, fado éttermek hívogatják a turistákat. A fiatalok már csütörtök estétől ellepik a környéket. De ne felejtsük el a kicsit távolabb fekvő Belém negyedet a város jelképével a Belém Toronnyal, a csodálatos Jeronimus Kolostorral és a hangulatos városrésszel, valamint ne feledkezzünk meg a modern negyedről, ami Európában talán a legszebb. 

Kultúra

Lisszabon - bár ez ellentmondásnak tűnik, mégis így van - az idegenek irányába rendkívül nyitott város. Nem hírdeti magát tárt karokkal, de aki meglátogatja azt befogadja. Mindez érthető, hiszen mindig sok bevándorló érkezett a régi gyarmatok területéről, a történelem során folyamatosan érkeztek a hajósok, kereskedők, a II világháborúban az Amerikába kivándorolni akarók...Nem véletlen tehát az a végtelen tolerancia, ami a portugálokat jellemzi.

Történelem

A Tejo folyó partján fekvő várost a római korban Olissiponak hívták, ebből alakult ki az idők folyamán a Lisboa név. A várost 719-ben elfoglalták az Észak-Afrikából érkező mórok és a keresztény seregek mintegy 400 évvel később, 1147-ben tudták visszahódítani. Egyébként Portugália végleges határa Spanyolországgal a XIII. században alakult ki ezzel Európa legősibb határait tudhatja magáénak az ország. Lisszabon 1255-ben vált fővárossá.

A nagy felfedezések korában az egyik legfontosabb kikötő, a felfedezések, a gyarmatosítás illetve az új kereskedelmi kapcsolatok kiépülése révén az 1500-as években a világkereskedelem központjává vált. Jelentősen hozzájárult ehhez Tengerész Henrik herceg, aki erőteljesen támogatta a portugál tengerészetet és felfedező utakat felismerve a gyarmatosítás és a kereskedelem jelentőségét. Az ő példáját követte II. János majd I. Mánuel is, akik Vasco da Gama útját támogatták Indiába (1497-1499) és Alvarez Cabralét Brazíliába (1500). Miután a tordesillasi egyezmény Portugáliának a keleten kizárólagos jogokat biztosított (!!!) a portugál tengerészek felkutatták a Fűszerszigeteket, Kínát és Japánt. 1600-ra a portugálok kereskedelmi állomást alapítottak Macaón és megszerezték a monopóliumot a Japánnal való kereskedelemben.  Az 1600-as években Lisszabon a világ egyik leggazdagabb városa volt. Ez volt Lisszabon és egyben Portugália aranykora, amelyről megannyi versben és irodalmi műben megemlékeznek sőt, a mai napig is gyakori témája a fado daloknak. 

Később az ország gazdasága lassan hanyatlásnak indult amit az 1755-ös pusztító földrengés tetézett. A várost Marcos de Pombal tervei alapján építették ujjá. A II. világháború során egyike volt a néhány semleges, nyitott kikötőnek, amely az Egyesült Államokba tartó menekültek és a kémek központjává tette.

1998-ban Lisszabon Budapest visszalépése miatt világkiállítást rendezhetett, melyet a világkiálítást szervező alapítvány minden idők legjobb expojának nevezett. Tulajdonképpen ekkor alakult ki az a modern negyed, ami azóta szintén a város egyik szimbólumává nőtte ki magát.